Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért nem váltok? Közel egy év alatt nagyjából 120 helyre küldtem el a jelentkezésemet. Ebből kb. 5 helyre hívtak be. Az 5 helyből kettő volt, aki visszajelzett, hogy ismerőst vettek fel, vagy belsőleg oldották meg, vagy, ami a leggyakoribb indok, az, hogy pályakezdőt vesznek fel. Hogy miért is? Mert betanítani van idejük és jóval olcsóbb. Nem is olyan régen, még pont fordított elvárások voltak, vagyis, hogy több éves gyakorlatot vártak el a munkáltatók. Most jelenleg az van, hogy dolgozol egy helyen (jó esetben), telnek-múlnak az évek és egyre inkább nem fogsz tudni elhelyezkedni. Szerintem minden embernek van egy elképzelése, hogy mennyit szeretne keresni. Megbecsüli ezt az ember az alapján, hogy mennyit keres most, mennyi ideje van a szakmában, milyen papírjai vannak és, ami ma már elengedhetetlen, hogy milyen idegen nyelveket beszélsz. Ha alul értékeled magad, akkor elgondolkodnak a leendő munkáltatók, hogy vajon magát, munkáját nem becsüli ennyire? Vagy egyszerűen ennyire nem jó a munkájában? Ha meg reálisan belövöd a fizut, akkor meg azt fogják mondani, bocs jó vagy biztos, de akkor már inkább egy vagy akár két pályakezdőt veszek fel, mert az olcsó. Én nagyon el akartam jönni a munkahelyemről, így nem kértem többet, mint a mostani fizum. Így se vesznek fel sehova, mert ugye a pályakezdő, az pályakezdő.
Hát, igen a fizetésem. Ez diplomásként, angol nyelvtudással, és több éves tapasztalattal ugyanannyi, mint egy ismerősömé, aki két kezi munkát végez. Nagyon szeretem és értékelem ezt az embert, és becsülöm azt, hogy ebből keresi a kenyerét, félre ne értsétek. De ha ezt a pénzt megszerzem két kezi munkával, akkor minek tanultam annyit??? Minek ültem öt évet egyetemen, meg még kettőt másik egyetemen? Miért költöttem ( vagyis a szüleim) ennyi pénzt a taníttatásomra ha jobban keresnék akár egy OKJ-s képzéssel? Ennyire értéktelen a diploma ma már Magyarországon? A mostani eszemmel már biztos egy jó szakmát választanék. Egyébként van három szakmám is, de ezeket csak azért végeztem el, mert nem tudtam, hogy mit csináljak gimi után, így ezek inkább hobbi szakmák, amiket otthon szoktam gyakorolni.
Szóval volt 5 munkáltató, aki korrekt módon legalább visszajelzett. A többi 115 munkáltató arra nem volt képes, hogy annyit küldjön mailben, vagy galambpostán, vagy bárhogy, hogy bocs, de nem hívunk be, nem kellesz vagy valami. Szerintem úgy voltak ezzel, hogy vagy elfelejtem, vagy veszem a célzást. Persze vettem a célzást, de miért nem képesek arra, hogy válaszoljanak. Tegyük, fel, jelentkeznek 100-an egy helyre, 8-at behívnak. A többi 92-nek miért nem képesek egy sablon levelet küldeni, hogy bocs nem kellesz. Ha írnak két mondatot már jelzik, hogy legalább emberszámba veszik a munkára jelentkezőket. Sajnos teljesen ki vagyunk szolgáltatva a munkáltatók és HR-eseknek, akik egy magasabb szinten gondolják magukat, és ezt teljes mértékben kihasználják. Pedig ők is csak emberek, ők is bekerültek valahogy oda, ahol most vannak. Ez nem minden cégre igaz, én csak azokról beszélek, akikkel én kapcsolatba kerültem. Csak halkan súgnám meg, hogy ezek mind-mind nagy multi cégek.
Jelenleg ott tartok, hogy a mostani elég gáz munkahelyemen dolgozok. Dolgozni meg kell, mert nem lesz, aki kifizeti a hitelemet, a kajámat. Nagyon elkeserítő és így egy éves munkakeresés után nem is látok arra esélyt, hogy legyen egy olyan munkahelyem, ahol nem úgy megyek be dolgozni, hogy már megint, hogy nem kapok fekélyt, gyomorgörcsöt. Azt gondolom, hogy nincsenek nagy elvárásaim, csak az, hogy a magam módján tudjam a munkámat csinálni és ne kössenek belém indokolatlanul. Vagy ez szerintetek akkora elvárás?
Szerencsére, így hogy megyek, külföldre most már csak ennek a rövid időnek a túlélésén vagyok. Ők még nem tudják, de olyan jó lesz ott hagyni őket a nagyon sok ügyemmel együtt.
